Szeretném bemutatni az egyik kedvenc kortárs írómat és könyvemet, a Tolvajok tele című regényt. Írója az 1970-ben született David Benioff, akitől két magyarul is megjelent művet olvashatunk. Az utolsó éjjel és a Tolvajok tele című alkotásai méltán elismert regények, azonban itt sajnos be is zárul a lista, hiszen D. Benioff teljes figyelmét lefoglalja a családja, illetve a népszerű Trónok Harca filmsorozat, aminek ő a forgatókönyvírója és producere. (Képen balra)

A történet a második világháború idején játszódik a Szovjetunióban. Főszereplője két orosz srác, akik viszonya ellentétes személyiségük ellenére is barátsággá kovácsolódik. Találkozásuk oka abban rejlik, hogy a németek ostromgyűrűbe zárják Leningrádot, ahol Lev Benyov lakik. Az éhező fiú egy ártatlan vétek miatt börtönbe kerül, ahol megismerkedik a dezertőrséggel vádolt Koljával. Az ezredes meglepő ajánlatot tesz: amennyiben a lánya lakodalmi tortájához szereznek tojást, szabadon távozhatnak. A bökkenő csak az, hogy a tojás luxuscikknek számít Leningrád éhező népének és a fiúknak nagy utat kell megjárniuk, hogy küldetésük sikerrel járhasson.

Lev, az örök pesszimista a sakkon kívül igazán semmiben nem tartja magát tehetségesnek. Kolja ellenben egy optimista, életművész-költő. Egyetlen módjuk van a túlélésre: ha összefognak. Csapatukat Vika, az éles eszű katonalány egészíti ki. (Karaktere nagyban hasonlít a Trónok Harca-beli Arya Starkéhoz.)

- Sztálin meglátogat egy termelőszövetkezetet Moszkva mellett, kezdte viccmesélő hangján Kolja. Kíváncsi rá, hogyan haladnak az ötéves tervvel. 
 - Mondd csak, elvtárs, kérdezi az egyik parasztot, milyen volt az idei krumplitermés? 
 - Nagyon jó volt, Sztálin elvtárs. Ha fölpúpoznánk, egészen az Istenig érne. 
 - De hiszen nincs is Isten, paraszt elvtárs.
 - Hát, krumpli sincsen, Sztálin elvtárs.

A sztori rendkívül cselekményes, de kevés szereplőt használ fel művéhez, ami miatt nem veszünk el a részletekben. A mellékszereplők egytől egyig megelevenedő, érdekes figurák, folyton azt éreztem: csupán az írón múlik, hogy nem kapnak teret, ugyanis ha kapnának, biztosan mindnyájuk életéről regényeket lehetne írni. Kifejezetten tetszett, hogy a regény keretes szerkezetű, a nagypapa szerelmének elmesélése közben elevenedik meg a világháború borzalma. ("Jó a rosszban-effektus") Lev és Kolja két, a maguk módján romlatlan kamaszsrác, akiket nem fertőzött meg a háború mocska. Véleményem szerint nem lehet a háborúra fogni a gonoszságokat. A könyvben szereplő 'emberek' (kezdve a kannibáloktól, a kutyákra taposóaknát szerelő katonákon át a 14 éves kislányt megerőszakoló-megcsonkító tisztekig), valójában halottak. Aki ilyenekre képes, belül már nem él. 

Lehet, hogy közhelyeket mondott, de segíteni akart, (...) és ez fontosabb, mint az eredetiség. 

D. Benioff zseniálisan tartja fenn az feszültséget 272 oldalon keresztül, leírásai mint vibráló és folyton pörgő filmkockák tárják elénk az eseményeket. Amikor már elhiszi az olvasó, hogy a világon csak kegyetlenség és fájdalom van, akkor az író fellibbenti a fátylat, hogy igenis van miért élni. Ajánlom mindenkinek ezt a zseniális alkotást, akik egyszerre szeretnének sírni, nevetni, kikapcsolódni és elgondolkodni.