Július 25 és 29 között megjártam a reggae fesztivál helyszíneként kijelölt Ceglédfürdőt, ahol alapos betekintést nyerhettem egy számomra eddig teljesen ismeretlen világba, ahol az alaphangulatot a reggae zene, a divatot a szedett-vedett cuccok, az életérzést pedig a füves cigi szolgálja. Kiemelek egy részt a naplómból, hogy milyen gondolatok kavarogtam bennem a Reggae Camppel kapcsolatban:

Day #1

A reggeli koránkelés ellenére (hajnali 5 óra, te szentséges ég!) teljes mértékben aktívnak érzem magam. Joggal merül fel a kérdés, ez a mondat tényleg az én tollamból származik-e, aki köztudottan előbb eszi meg a vekkert, minthogy felkeljen rá. De meg kell erősítenem az imént állítottat, valóban ébren vagyok, sőt! Éppen vonaton robogok Cegléd felé a barátommal.                                                                                                                                          
Kérdezhetnétek: megőrültem-e? Július 25-e van, a Reggae Camp 1. napja, ez pedig azt jelenti, hogy tényleg megőrültem, mert Dénessel hamarosan megérkezünk a táborba, ahol 5 napon keresztül egy sátorban fogunk élni internet, higénia és kényelem nélkül. Bahh.                                                                        
A másik dolog, amitől tartok, az a bulizás. Nem igazán szeretek fesztiválozni a vérszegénységem miatt (sajnos hamar kifáradok, de igyekszem majd becsületesen beszedni a vastablettáimat meg a vitaminokat.) Zenei téren a reggae messze áll tőlem, meg alapjáraton a rasztákat, mint szubkultúrát sem tudom hova tenni...                                                                                                                      

Napjainkban a raszta kultúra egy nem megértett és sokak által elítélt közeg. Gondolkodjunk! Mi jut eszünkbe a rasztákról? Igénytelen, csövelő, hosszúhajú emberek, akik fura göncökben és fűtől bódultan közlekednek Bob Marley-t bömböltetve. Valamiért ez a sztereotípia uralja a köztudatot, és a tudatlanságban dagonyáztam én is július 25-ig. Azonban a helyzet a kezdeti negatív hozzáállásom után napról napra változott. Próbáltam megérteni és beleélni magam egy (az én életstílusomtól teljesen eltérő) kultúrába. Öveket becsatolni, irány a raszta paradicsom! Először is következzen egy rövid összefoglaló arról, kik is ők?

Bármilyen különös, nem a hajuk miatt hívjuk a rasztákat rasztának, hanem a vallásuk miatt. A rasztafári vagy raszta vallás egy jamaicai mozgalomból indult ki az 1930-as években, fekete rabszolgák lázadásával. Sajátos Biblia-értelmezésüknek köszönhetően a híres etióp császárt, Ras Tafarit ruházták fel halála után isteni hatalommal. Jamaicát a rabszolgák magának a Pokolnak tekintették, Etiópiához viszont egyfajta mennyországi jelentés párosult a császár (későbbi nevén Haile Selassie) miatt, és szép lassan kialakult a magukat rasztáknak nevező jamaicaiak vallása, akik haláluk után az etiópiai Zyon-hegyre jutnak, ahol oroszlán (állatok királya) képében a császár várja őket. 

Jamaica (balra) zászlója és Etiópia (jobbra) színei az oroszlán szimbólummal

Beszéltünk már a vallási alapokról, most vessünk egy pillantást a kultúrára! Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy minden raszta ezen elveket vallja, de a vérbeli jamaicai követőket a következő pontok alapján lehet felismerni: 

• Harcolnak Babilon ellen, ami magába foglalja mindazt a gonoszt, ami a kapitalista és elnyomó rendszer, vagy pedig az emberi gyarlóság okán jön létre.  
• Sokan közülük vegetariánusok (vagy vegánok), azaz nem eszik meg az állatokat (és azok termékeit).
• Fontos szimbólumaik a trikolor (Etióp zászló), a békejel, a dreadlock (raszta haj) és a ganja (marihuana/fű/kannabisz/stb.)
• Felfogásuk szerint a magántulajdon nem létezik, minden közös, gyakran kolóniákban élnek, és nem törvényeket, hanem a vallásukat követik.
• Törekednek a pozitív felfogásra, segítik egymást. (Nagy sietségemben a sátram felé véletlenül nekiütköztem egy srácnak, és még ő kért bocsánatot!)
• Magyarországon természetesen a követők nem élhetnek teljesen rasztaként, hiszen nem adottak azok a lehetőségek, mint Jamaicában, mert másmilyen az ország társadalmi, gazdasági és kulturális helyzete.

Néhány szó a füves cigiről: A raszták előnyben részesítik a ganját az alkohollal szemben, mert gyógyító, jótékony hatást tulajdonítanak neki. A használó egyfajta spirituális élménnyel gazdagodik, a kultúrájuk (vallásuk) szerves része csakúgy, mint a keresztényeknél a misebor. Mivel nem szintetikus eredetű, hanem az anyaföldből nő ki, ezért úgy tartják, hogy egy spangli elszívásával csupán közelebb kerülnek a természethez.

Rengeteget tanultam ebben az öt napban. Sajnos többször választjuk az egyszerű utat: magunkat tekintjük a követendő példának, és a saját normánktól eltérőt pedig elintézzük egy "ez hülye" legyintéssel. Örülök, hogy elmentem a Reggae Campre, mert azóta más színben látom a világot.:)